„Ha jól kérdezzük a természetet, válaszolni fog...” -beszélgetés dr. Geréb Ágnessel az otthonszülésrol- Dr. Geréb Ágnes (49) szülész-nogyógyász, négy gyermek édesanyja, az érdi Napvilág Születésház szakmai vezetoje. Az otthonszülést hirdeto és azt a gyakorlatban engedély nélkül is segíto doktornot, hosszas jogi procedúra után, a Magyar Orvosi Kamara fél évre eltiltotta hivatása gyakorlásától. A doktorno nem adja fel, támogatóival petíciót fogalmaztak.

- Van-e tapasztalata arról, hogy különbség lenne a kórházi születésű, illetve otthon született babák között?

- Nekem két gyermekem kórházban, kettő otthon született. A kórházból hazahozott gyerekeim igényeit nem tudtam kitalálni, fogalmam sem volt, miért sírnak. A második gyerekemnél értettem meg, hogy miért sírt az első éjjel kettőkor rendszeresen. Én akkor egy éve már abban a kórházban dolgoztam, ahol született és így jöttem rá, hogy ott éjjel kettőkor van fürdetés... Amikor nem tudtam, miért sír a gyerekem, lelkiismeret-furdalásom volt, hogy rossz anya vagyok. Ebből semmi jó nem következik. Az itthon születetteknél ilyenről szó sem volt. A harmadik gyerekem, aki már itthon született, négy és fél éves volt, amikor óvodába kéredzkedett és én addig mindenről tudtam, ami „vele van”. Semmi probléma nem volt. Az első kettőnél óriási erőfeszítésembe került, ameddig a problémákat kiküszöböltem, ha egyáltalán sikerült. A két itthon született négy és fél éves koráig szopott. Akkor választhatták el magukat, amikor akarták. Első perctől tudtam követni, mit akarnak, ettől sokkal jobban ment minden. Sokkal örömtelibb volt a második kettővel az első időszak. Sajnos ezt be kell vallanom.

- Tizenhét évet töltött el szülészként kórházban. Mi volt az a pont, amiért váltott?

- Nem volt pont. Lehetőség volt. Harmadik gyerekem születése adta a szabadságot, hogy léphessek. ’89 óta kísérek otthoni szüléseket, a kórházból ’92-ben jöttem el.

- Ezt a szót használja: "kísérek". Az orvosok általában a "levezetni" szót társítják a szüléshez...

- Nem szeretek "vezetni". Úgy gondolom, megkérdezzük a természetet és ő válaszol nekünk – ahogy ezt Szent-Györgyi Albert tanította. Nekem azt válaszolta: kísérni, hagyni és amikor szükséges, akkor beavatkozni. És ez a "szükséges" nagyon ritkán van.

- A "klasszikus" terhesgondozás keretében bemegy a kismama az orvoshoz, megnézik minden rendben van-e, de a lelkével egyáltalán nem törődnek, hogy éppen hogyan éli meg a terhességét…

- Magyarországon terhesgondozás címen nem történik lelki gondozás. Én nem tudok róla, hogy lenne… Nálunk sem lelki vagy fizikai gondozás működik, hanem amire mi ösztönözzük a várandósokat, az az, hogy sok információ birtokában, állandó szakmai konzultáció lehetőségével a saját öngondozásukra vezetjük rá őket. Ez arról szól, hogy minden vizsgálatnak az okát, hasznát, kárát, rizikóját, az eredmény felhasználhatóságát, a kiderült betegség gyógyíthatóságát, mindent tudnak Ennek függvényében tudják, hogy milyen vizsgálatra van szükségük és mikor. Mi éppen arra figyelünk, amire a kismama igényt tart. Ha lelki gondozásra van szüksége, akkor azt próbáljuk nyújtani. Van egy másfél napos együtt töltött idő, ami "párcsoport" névre hallgat, ott pont ezeket a problémákat lehet megbeszélni. Ezen kívül van kétszer egyórás személyes beszélgetés, amit vagy igénybe vesz, vagy nem. Nem kötelező. A pár határozza meg, hogy milyen mélységben akar ebbe belemenni. Ez nagyon változó. Volt már olyan, aki a nyolc éves gyerekét kívánta belevonni a lelki felkészülésbe oly módon, ahogy még ez idáig senki. Mi pedig olyan szinten veszünk ebben részt, amennyire tudunk. Kölcsönös a szabadság. Van, hogy olyat kérnek, amit nem tudunk megtenni, van, hogy én kérek vagy ajánlok valamit, amit ő nem szeretne.

- Bizonyára ez a kölcsönös alkalmazkodás a titka annak a szüléseket kísérő harmóniának, amiről annyit hallani az érintettektől.

- Alkalmazkodás? Nem tudom… Inkább rugalmasság. Ez nagyon fontos. Tapasztaltam, hogy egy "elit" kórházban , ahol jelen voltam szülésnél, megtettek mindent, volt medence, szülőszék stb. Csak egy dolog hiányzott nekem, a rugalmasság. A kitolási szakaszban nem alkalmazkodtak ahhoz, amit a nő változtatni szeretett volna, hanem ha egyet választott, akkor az volt végig… Nagyon fontos, hogy a folyamat egészében, főleg a kitolási szak minden percében lehessen alkalmazkodni, hiszen az anya belső információinak rendeli alá magát, ahogy a gyerek fordul, úgy jelez az anyjának és az anya úgy teremti meg a legoptimálisabb feltételeket, ha teheti. A rugalmasság tehát rendkívül fontos. Ez a rugalmasság azt is jelenti, hogy hiába készül velünk a szülésre, válthat. Nem jelent elkötelezettséget, mondhatja, hogy meggondolta magát.

- Milyen kritériumoknak kell megfelelnie annak a kismamának, aki otthonában akarja világra hozni gyermekét?

- Vannak ilyen kritériumok. Szakmai konzultáció keretében beszéljük meg az egyhetes előkészítő tanfolyamunkon. Például, ha valaki nem csináltat AIDS-tesztet, ahhoz nem megyünk el. Nem kötelező, de nekünk sem kötelező semmi. Ebből az következik, hogy jóérzéssel csináljuk a dolgainkat. Szabadon. Ez fontos.

- Most, hogy felfüggesztették, mi lesz azokkal, akik otthon szeretnének szülni?

- Senkinek a felfüggesztése nem szokta befolyásolni azokat, akik úgy döntenek otthon szülnek…, ha ez valakinek fontos belső ügye, akkor mit érdekli az őt, hogy engem felfüggesztettek?

- Nem gondolja, hogy az otthonszülés is kezd már egyfajta divattá válni?

- Senkit sem szeretek meggyőzni arról, hogy hogyan szüljön, se arról, hogy otthon, se másról. Az a jó, ha mindenki maga ad hangot a saját belső dolgainak. Ebben nincsen tanács. A magyarázat, hogy miért nincsen tanács? Az, hogyha az csak divatból van, az az otthonszülésre nézve káros, mert egyszerűen nem sikerülhet annak az anyának otthon megszülnie, aki divatból szeretné és nincs meg a belső biztonsága hozzá, hogy tényleg ezt akarja. Az elbizonytalanodás kizökkenti a szülés normális menetét.

- Hogy áll a petíció amit fogalmaztak?

- Sok aláírás van. Remélem, egyre többen megértik, hogy ez a petíció nem az otthonszülésért van, hanem a szülés, születés szabadságáért, hogy mindenki elég információ birtokában dönthessen, hogy a tudás hatalma bárkié lehessen. Az embereknek meglegyen a megfelelő tudásuk, hogy választani tudjanak. Ez mindenkinek növeli a szabadságfokát. Ez nagyon fontos a mai világban, régen is az volt és az is lesz mindig. Erről szól ez a petíció. Az elnyomás ellen szól. A feudalista, hierarchikus csökevények ellen. És nem az otthonszülésért…

- Mit gondol azokról a „rejtett rugókról” – a nem titkolt kenyérharc mellett –, amik az „ellentábor” híveit mozgatják?

- Ez nem kenyérharc, inkább kalácsharc. Mert a kenyérért az emberek másként küzdenek, mint a kalácsért. Nem tudom ezt képletesebben megmagyarázni. Mellesleg úgy gondolom, a háttérkórház szerepe óriási. A „háttérkórház” nem azonos a „háttérbe szorított” kórházzal. Éppen úgy, mint ahogy a tervezett otthonszülés sem azonos a véletlen otthonszüléssel. Sajnos ma Magyarországon ez utóbbit szeretik összemosni a statisztikákban. Nem említhetők egy lapon a WC-be dobott gyerekek a tervezetten otthon született gyerekek sorsaival és halálozási arányaival. A halálozások arányának emlegetett növekedése csak ebből a félreértésből adódhat, másból nem. A „háttérbe szorított kórház” vélt sérelmeit látom itt…

- Mi a megoldás Ön szerint?

- Azt gondolom, hogy a szülészeknek nem a „normális” szülések kíséréséből kellene fizetéshez jutniuk, hanem pl. abból, hogy a bába által kísért szüléshez hátteret szolgáltatnak. A TB-nek úgy kellene fizetni, hogy a területileg illetékes kórháznak attól függetlenül kellene a szülő nő után támogatást kapnia, hogy az illető végül is bekerül vagy sem...

Heitler Zsuzsa
heitler.zsuzsa@a-m.hu
2001.10.24.

Petíció: Szabadon szülni, szabadnak születni