www.szülés.hu

Szoptatós füzet
A Szoptatásért Magyar Egyesület kiadványa

GYAKORLATI NEHÉZSÉGEK A SZOPTATÁS ELSõ IDÕSZAKÁBAN

Noha ebben az írásban fõként a nehézségeket, problémákat, leggyakoribb kérdéseket gûyjtöttük csokorba, mégsem volna jó, ha az olvasottakat úgy értelmeznéd, hogy szoptatni szörnyen bonyolult és kockázatos. Éppen ellenkezõleg: szoptatni nagyon kényelmes, szórakoztató és szívet melengetõ! Abban szeretnénk segíteni neked, hogy a felmerülõ problémákra mindig olyan megoldásokat találhass, amelyek összhangban vannak a természetes táplálással.

1 . Érzékeny, kisebesedõ mellbimbó:
A kisebesedés leggyakoribb oka az, ha nem teszed helyesen mellre a kisbabádat. Ügyelj arra, hogy hasa és mellkasa is feléd forduljon, testetek párhuzamos legyen egymással. Ne kelljen a picinek kitekeredett, vagy oldalra fordított fejjel szopnia. Mellbimbód minél mélyebbre kerüljön a szájába. Ha eléggé mélyen van, nem súrlódik annyira, és szopása is hatékonyabb lesz.
A sebesedés másik lehetséges oka a mellbimbó egy-két hétig tartó érzékenysége, melyet korábban például a menstruáció elõtti napokban is tapasztalhattál. Az elsõ gyereknél még nincs felkészülve a mell a szopás igen erõteljes fizikai igénybevételére. Szopás közben a baba nyelve úgy súrolhatja a mellbimbót, akár egy finom kis smirgli. És ez bizony néhány nap múlva komolyan fájhat. Az a legfontosabb, hogy szopás után , ameddig csak lehet, hagyd szabadon a mellbimbókat. A csecsemõ nyálát és az anyatejet ne töröld le róla, hanem hagyd rászáradni, mert mindkettõ tartalmaz sebgyógyító komponenseket. Az egész nap melltartóba és szoptatósbetétekbe csomagolt mellek nem levegõznek kellõképpen, elhúzódik a gyógyulás.
Érzékeny mellû nõknél még a sokadik gyermek születése után is elõfordulhat, hogy kisebesedik, érzékennyé válik a mellbimbó néhány napos szoptatás után. Ez a probléma ugyan csupán átmeneti jellegû (három nap-két hét) ám amíg fáj, esetleg vérzik a mellbimbó, addig nagyon kellemetlen. A pici seb vérezhet, beleragadhat a melltartóba, nedvszívó melltartóbetétbe, és fájdalmas, ha bármi hozzáér, ami súrolhatja. Ilyen esetben jelent óriási segítséget a két részbõl álló mellkagyló, mely megakadályozza, hogy a bimbó bármihez is hozzáérjen. Elõnye, hogy a kicsöpögõ tejet is felfogja. Hátránya, hogy a sebes mellbimbó az így nem szellõzik eléggé, befülledhet, s a nedves, meleg klíma kedvez a kórokozók szaporodásának. Sebes mellimbók esetén ez a mell befertõzõdésének veszélyével jár. Mellkagyló helyett mûanyag teaszûrõ levágott kosarával is védheted a sebes mellbimbót, ezt a levegõ is valamivel jobban átjárja. A sebgyógyulást akkor segíted a leghatékonyabban, ha melledet fedetlenül hagyod, és anyatejjel kened be a bimbót. Jótékony hatású lehet a rövid napoztatás is. Ha valamiért muszáj felöltözni, legfeljebb néhány órai idõtartamra nyugodtan felhelyezheted a mellkagylókat.
A felsebesedett mellbimbót nem szabad és egyébként sem kell szappannal mosni és fertõtleníteni, mert ez szinte lehetetlenné teszi a gyógyulást. A szappanos lemosás ugyanis eltávolítja a mellbimbó Montgomery-mirigyeinek váladékát, azt a természetes balzsamot, amely a mellbimbót puhán tartja, óvja a felázástól, és segíti a kisebb sérülések gyógyulását. A rendes napi tisztálkodás bõven elegendõ.
Ha a babának szájpenész fertõzése van, a mellbimbót is kezelni kell, mert felsebesedett állapotban könnyen behatolhatnak a kórokozók, és csúnya mellgyulladást vagy elhúzódó sebgyulladást, gombás fertõzést okoznak.
Amíg a sebek begyógyulnak, szoptass alkalmanként viszonylag rövidebb ideig, például a komfortszopást korlátozd egy ideig, ha muszáj. Ilyenkor a baba szájzugába tolt tiszta mutatóujjaddal szakíthatod meg a vákumot.

Mit NE tegyél, ha sebes lett a mellbimbód?

• Ne használj szoptatás közben bimbóvédõt, mert rossz szopási technikához vezethet, és meghosszabbodik a mellbimbó alkalmazkodási ideje is. A fájdalom bimbóvédõ akalmazása mellett is jelentkezik. Használata nem gyorsítja a gyógyulást. Ha csecsemõ megszokta a bimbóvédõt, nehezen szokik vissza a csupasz mellre.
• A hámosító kenõcsök használatát mellõzd. Hatásukra pörkös sebfelület képzõdik, mely a szopások során újból és újból bereped.
• A szoptatást sebes mellbimbók esetén sem célszerû abbahagyni, mert így csak elhúzódik az az idõszak, amely alatt a mell megszokja az újfajta ingert. A fájdalom elviselhetõ a kisbaba érdekében, és általában két héten belül, vagy még hamarabb megszûnik, ha a fentiekre odafigyelsz.

2. Kezdõdõ mellgyulladás
A szoptatással összefüggõ, közkeletû rémtörténetek közé tartozik a mellgyulladással járó borzalmak ecsetelése (pl.: fel kell vágni, nem lehet szoptatni, muszáj fejni a gyulladt mellbõl stb.). A súlyos mellgyulladás szerencsére nem egyik pillanatról a másikra jelentkezik, ezért - ha idejében észreveszed, hogy baj van, elkerülheted.
A tejbelövellés idõszakában, azaz a szülést követõ 2-4 napon az enyhe hõemelkedés (max. 38°C hónaljban) és a mellek feszülése, megduzzadása természetes jelenség. Ilyenkor semmi más teendõ nincs, mint az újszülött igény szerinti, vagyis gyakori szoptatása úgy, hogy a baba ne csak a mellbimbót, hanem udvarát is bekapja. Így ugyanis kisebb a sérülések keletkezésének valószínûsége. Ezekben a napokban nem célszerû melltartót hordani, mert megnyomhatják a melleket, s így elzáródhatnak a tejcsatornák. Az elzáródott csatornában pangani kezd a tej, fájdalmas csomó alakul ki, s ez az egyik lehetséges oka a gyulladásnak. Tegyél meleg borogatást a melledre, vagy borítsd be szétzúzott káposztalevelekbõl készített pakolással. Változtass a szoptatási testhelyzeteden, például úgy tedd mellre a babát, hogy hónod alá veszed, vagy hasadra fekteted. Engedd szabadjára a fantáziádat! Miközben szopik, finoman masszírozd azt a részt, ahol a csomót érzed.

3. Súlyos mellgyulladás
Gyulladás fertõzés következtében is kialakulhat. Ha a mellbimbón sérülések keletkeztek (rossz szoptatási testhelyzet, túl erõs szívóerõre állított fejõgép, érzékeny mellbimbók miatt), ezeken keresztül kórokozók juthatnak a mellbe, s igen hamar magas lázzal (38,5°C felett) járó gyulladást, fájdalmas feszülést okoznak. Ha a lázad 24 óra elmúltával is magas marad, valószínûleg ilyesmirõl van szó. Kívülrõl a kérdéses helyen piros csík vagy folt látható. Mit tehetsz ilyenkor?
Az érintett mellet ne sanyargasd fejéssel, hanem minden szoptatáskor erre helyezd rá elõször a babát. Ha így semmiképp sem ürül ki eléggé a tej, akkor próbálj kíméletesen fejni.
Szoptass olyan testhelyzetben, amelybõl a gyulladt rész könnyebben ürül. (Pl. fogd hónod alá a babát kispárnával alátámasztva). A szoptatás gyulladt mellbõl igen fájdalmas lehet, de nincs más, kíméletesebb és alaposabb mód a tej kiürítésére.
A gyulladás lezajlása után fokozatosan térj vissza az eredeti (váltott melles) szoptatási technikára. Ez azért fontos, mert a beteg mellben sokkal több tej termelõdik, mivel mindig ebbõl kezdted a szoptatást. A magas láz szinte mindig a fertõzés jele. Ilyenkor elkerülhetetlen az antibiotikum szedése, mely a panaszokat valószínûleg 24 óra alatt megszünteti, ám a szedést az orvos által elõírt ideig kell folytatni. Fontos, hogy olyan orvost találj, aki támogatja a szoptatást, és elegendõ tapasztalattal rendelkezik a mellgyulladással kapcsolatosan.
Sokan még ma is a szoptatás abbahagyását és fejést javasolnak. Ez a probléma súlyosbodásához vezethet. A gyógyszerszedés ideje alatt a szoptatást nem kell abbahagyni, sõt, még fontosabb, hogy a beteg mellbõl ürüljön a tej. Igen ritkán, de elõfordul, hogy a csecsemõ visszautasítja a beteg mellet. Ilyenkor a gyógyulásig szükséges lehet a kíméletes fejés. Ez azonban nem olyan hatékony, mint a szopás, ezért újra és újra kísérletezz a szoptatással, éppen a gyorsabb gyógyulás érdekében. A gyógyszerszedés önmagában nem oldja meg a problémát, csak a rendszeres tejürítéssel együtt!
Mellgyulladás esetén fontos az ágynyugalom, és a szoptatás zavartalansága. (A mondás szerint: Pihenjen az anya, de ne a melle!) Arra a néhány napra, amíg fekszel, szerezz segítséget otthonra. Meglátod, hamar túl leszel rajta, emiatt nem érdemes lemondani a szoptatásról!

4. Befelé forduló bimbó
Befelé forduló mellbimbó esetén sem kell lemondani a szoptatásról. Az újszülött szívása a szopások alatt eleve kifelé fordítja.

5. Folyton sír a baba
A csecsemõvel töltött elsõ hónapok egyik kulcskérdése, hogy mit is tegyünk, ha sír. Az elsõ, amire minden aggódó anya gondol, az éhség. Az anyatejet hamarabb meg tudja emészteni a csecsemõ, mint gondolnánk, az elsõ napokban, hetekben különösen. Ekkor ugyanis az anyatejben a savó-kazein arány még 90:10. Ez a szülés utáni kb. 10. napig így is marad. A 11. nap tájékán kialakul a 60:40 arány, ami a 241. naptól kezdve 50:50-re módosul. Hasonló változáson megy át az anyatej energiatartalma is: az ötödik napig kb. 58 Kcal/100ml, az érett tejé pedig a 30. nap tájékától 70 Kcal/100ml. Klinikai vizsgálatok során mutatták ki, hogy meghatározott mennyiségû anyatej emésztéséhez másfél órára, ugyanennyi tápszer megemésztéséhez háromszor annyi idõre, azaz 4,5 óra volt szüksége a csecsemõnek. Ezekbõl a tényekbõl sokan téves következtetést vonnak le: azt gondolják, hogy az anyatej nem elég a csecsemõnek, mert hamar megéhezik szopás után. Látja, hogy a szomszédban a tápszeres baba négyóránként kap enni, és közben nem éhezik meg. Ha azonban feltesszük a kérdést, hogy jó-e a csecsemõnek a hosszabb emésztési idõ, már egyértelmû nem a válasz! A savas gyomortartalom felböfizése, majd belélegzése tápszeres csecsemõknél gyakoribb, s ennek többek közt az az oka, hogy tovább a gyomrukban marad a tej.
Visszatérve a sírásra: nem az a cél, hogy a csecsemõt minél hosszabb idõre elhallgattassuk, vagy hogy átaludja az éjszakát, hanem az, hogy egészségesen fejlõdjön. Ahogy módosul a csecsemõ növekedésével párhuzamosan az anyatej összetétele, úgy nõhet az etetések közötti idõ hossza is. Kezdetben szükséges lehet a napi 8-12, vagy még több szoptatás is.
Az esetek nagy részében egy-két hét elteltével a szülõk megtanulják, mi a sírás oka: éhes, fáradt, fáj a hasa, testközelségre vágyik. E sírástípusok általában jól elkülöníthetõk.

6. Többemberes babák
A csecsemõk kb. 15%-a valamilyen oknál fogva nehezebben alkalmazkodik a méhen kívüli élet körülményeihez s ezt úgy juttatják kifjezésre, hogy rengeteget bömbölnek. Mit tehetünk a baba megnyugtatására azok után, hogy meggyõzõdtünk róla, sem nem beteg, sem nem lázas?

• Ha az elõzõ szoptatás óta eltelt már egy-másfél óra, kínáld meg újból. Elõfordulhat, hogy kevés volt neki a tej, mert éppen intenzív növekedési szakaszban van, amikor ugrásszerûen nõ az anyatejigénye. Ezen csak átmenetileg gyakoribb mellretétellel segíthetsz, így növelhetõ a tejmennyiség. Felesleges méricskélni, hogy mennyit szopott, mert a számok nem sokat mondanak, sõt kifejezetten félrevezetõek lehetnek. A csecsemõ viselkedése és jelzései (pl. sírása vagy éppen elégedettsége) mérvadóak.
• Elõfordulhat, hogy túlságosan hamar teszed át az elsõ mellrõl a másodikra, s így nem tud eleget szívni a zsírdúsabb, több kalóriát tartalmazó utótejbõl. Megoldást jelenthet, ha tovább hagyod az elsõbõl szopni, vagy újra visszateszed arra a melledre, amelyikkel kezdted.
• Pólyázd be, vagy tekerd nagy, kötött kendõbe. A jólesõ meleg és bebugyoláltság az elsõ két hónapban megnyugtathatja a csecsemõt.
• Fektesd csupasz mellkasodra és simogasd gyengéden, esetleg dúdolj neki egy dalocskát. A szoros testkontaktus egyébként a nap bármely szakában megnyugtatja a babát, éjszaka is!
• Ha a szoptató anya tehéntejet fogyaszt, az különösen az elsõ idõkben rendkívüli módon megviselheti némelyik kisbabát. Sokan hiszik, hogy a tejtermelõdés érdekében muszáj tejet inni, ez azonban nincs így, kálcium-forrásnak a sajt, a joghurt is megfelel. A biztonság kedvéért nem árt, ha az elsõ idõkben tejelválasztást serkentõ teakeveréket iszol inkább. Ennek fõ alkotóelemei az édeskömény, az ánizs és a kömény, melyek szélhajtó, nyugtató, feszültségcsökkentõ gyógynövények, valamint a citromfû, mely ugyancsak nyugtató hatásáról nevezetes. E teakeverék hatóanyagai az anyatejbe is átmennek, s a kisbabán is kifejtik áldásos hatásukat. Csak annyit igyál, amennyi jól esik, hagyatkozz természetes szomjúságérzetedre. Innivalónak a közönséges csapvíz is megfelel.

7. Náthás a csecsemõ, nehezen kap levegõt
A nátha bizony nehéz napokat okoz a szopós kisbabának, hiszen orrlégzését erõsen akadályozza az orrnyálkahártya duzzanata és a folyamatosan termelõdõ váladék. A betegség elsõ napjaiban az éjszakák is súlyos megpróbáltatással járnak, mert a kicsinek még újdonságszámba megy, hogy orrán át nem kap levegõt, szája kiszárad, gyakran megszomjazik, ezért sír fel szinte óránként. Ilyenkor nyugodtan kínáld meg gyakrabban anyatejjel. A szopás megnyugtatja, segít neki visszaaludni, és pótolja a folyadékveszteséget. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a baba belázasodik. Teáztatni ilyenkor felesleges és káros is, hiszen épp az ellenanyagokat tartalmazó, vitamindús anyatejtõl fosztanád meg valamilyen értéktelenebb innivaló kedvéért. Két-három ilyen végigszoptatott éjszaka miatt sem az elkényeztetéstõl, sem a túletetéstõl nem kell tartani. Betegen ugyanis ösztönösen többször, de kevesebbet szopik a csecsemõ, s a szoptatás elején ürülõ tej kalóriaszegényebb, vizesebb - vagyis szomjoltóbb-, mint az, amely a szoptatás vége felé jön a mellekbõl, és laktatóbb, zsírosabb. Amikor a betegség elmúlt, vagy a gyerek jobban van, nem kell már minden alkalommal megkínálni, ha sírva felébred. Talán elég neki az is, ha kiságyában fekve megsimogatjuk, vagy magunk mellé vesszük, és megnyugtatóan duruzsolunk neki egy picit. A vizes, átlátszó váladékkal járó nátha többnyire nem akadályozza komolyan a szopást, a kezdeti hangos szörcsögés és bugyborékolás után a váladék a garaton át lefolyik a gyomorba. Ilyenkor a kisbaba széklete is nyálkás lehet. Az orrnyálkahártya duzzanata azonban mégis akadályozhatja az orron át lélegzést. Ha ezt tapasztalod, orrcseppel vagy pár csepp anyatejjel segíthetsz a dolgon. Ha a váladék besûrûsödik, sárgás, zöldes színû lesz, feltétlenül mutasd meg orvosnak a csecsemõt. Ha reggelre a váladék beleragad az orrába, pár csepp anyatejjel vagy fiziológiás sóoldattal (gyógyszertárban készen kapható) próbálhatod lazítani, szükség esetén orrszívóval leszívhatod.

8. Sokat bukik
Az elsõ hónapokban meglehetõsen gyakori jelenség, hogy a kisbaba szopások után némi tejet bukik, néha ijesztõnek látszó mennyiségeket. A jelenség oka fõként az, hogy az elfogyasztott táplálék teljes egészében folyékony, és eleinte még nem mûködik tökéletesen a gyomor záróizma. Elõfordul, hogy a baba túl sokat szopik, ezért a feleslegtõl egy kiadósabb bukással szabadul meg. Ha a csecsemõ szopás közben vagy utána köhög, ez is elõidézheti, hogy kihányja annak egy részét, amit szopott. Megelõzésképpen a következõkre ügyelj:

• Szopás elõtt ne hagyd sokáig sírni, mert sok levegõt nyel közben.
• Az is segíthet, ha szoptatás közben megpróbálod a babát függõleges, vagy ahhoz közeli testhelyzetbe hozni, például úgy, hogy hátradõlsz.
• Szoptatás közben többször is böfiztesd meg, így több, kisebb levegõbuboréktól tud fokozatosan megszabadulni. Ha csak a végén böfiztetsz, a levegõbuborék egészen nagy lehet, s többnyire bukás is kíséri.
• Szopás után ne nagyon mozgasd a gyereket. Inkább etetés elõtt pelenkázz. Fektesd a picit az oldalára, így ki tud folyni szájából a hányadék.

Elõfordul, hogy a gyakori és intenzív hányás oka a tápcsatorna valamilyen veleszületett rendellenessége. A rendellenes eseteket úgy is elkülöníthetjük a szokványostól, hogy az egészséges babák a sok bukás ellenére is remekül gyarapodnak, alapvetõen kiegyensúlyozottak és vidámak. A "bukós" korszaknak aztán hat hónapos kor után fokozatosan vége lesz: ahogy a táplálék is egyre szilárdabbá válik, és a baba már nem csak fekvõ testhelyzetben van, úgy egyre ritkábban fordul elõ, hogy nagyobb mennyiségû tejet böfizik fel.

9. Nem elég az anyatej
A szopott anyatejmennyiség elégtelenségére elsõsorban abból következtethetsz, hogy a baba gyarapodása megtorpan, vagy súlya esik. Hetente egyszer elegendõ mérni a testsúlyát, ebbõl láthatod, hogy milyen ütemben növekszik. Általában két hetes korukra nyerik vissza születési súlyukat a kisbabák, s az elsõ hónapokban 12-150 grammot gyarapodnak hetente. Az adatok megítélésekor vedd figyelembe, hogy fél éves kor tájékán csökken a gyarapodás üteme, s átmeneti stagnálás is elõfordulhat. A fejlõdést sohasem szabad csak a testsúly alapján megítélni. Rengeteget számít a baba hangulata, külleme, az aprócska kis elõrelépések, melyeket nap mint nap észrevehetsz nála. A súly stagnálását vagy csökkenését tapasztalhatod akkor is, ha a kisbaba megbetegszik. Ha úgy érzed, nem tud eleget szopni, fusd át még egyszer az eddigieket, hátha így rábukkansz a probléma forrására. A tejmennyiség csökkenését eredményezheti például:

• ha túl ritkán vagy túl rövid ideig szoptatsz;
• ha egyik mellrõl túl hamar átteszed a másikra;
• ha az anyatej mellett tápszert, lefejt tejet, teát vagy más táplálékot adsz;
• ha a szoptatást kellemetlen feszültség, idegesség, ingerültség kíséri a részedrõl.

Ha valóban kiderül, hogy keveset szopik, nem a tápszer adása jelenti az egyetlen lehetséges megoldást. Mielõtt elkezdenél mást is adni a babának, kérd tapasztalt szoptatási tanácsadó segítségét, és növeld a szoptatások számát duplájára. Ha óránként, kétóránként szoptatsz néhány napon keresztül, növekedni fog a tejmennyiség.